„Molnár de Levelek…”
A „Leveleki” ragadványnevű Molnár családról, Borovszky Samu,
Magyarország vármegyéi és városai című terjedelmes munkájában azt írja, hogy
„dunamelléki család”. Ennek némileg ellent mond a később előrekült
adománylevél, melyben I. Lipót császár nemességet és címert adományoz Molnár
János részére. E levél kihirdetése pedig a Szabolcs vármegyei Gyulaházán
történt 1703.03.08-án. Később pedig, az immár nemes Molnár János, György nevű
unokája feleségül vette a frissen megözvegyült Kesselőkői Majthényi Évát,
akinek előző férje Niczky Ferenc, néhány évvel korábban egy kamarai rendelet
alapján birtokul kapta „Levelek, Szabolcs megyei helység felét (…) hűséges
szolgálatai jutalmául, érdemeiért és bizonyos pénzbeli szolgáltatásért”.
Ezzel indult a Leveleki Molnárok története, amely
összefonódott azzal a szép, eklektikus stílusú kúriával, amely minduntalan
magára vonzza a településen áthaladók tekintetét. Ötnemzedéknyi Molnár lakta s
tett esti sétákat abban a magával ragadó díszparkban, melyben ma már csak a vén
platánok élnek, akik mesélhetnének, a jellemekről és sorsokról. Utolsó lakója
Mezőssy Margit volt, a korábbi földművelésügyi miniszter leánya, Molnár Gusztáv
felesége. Házasságukból öt leány született, de fiúgyermekük nem lévén a
Leveleki Molnár névre a széles nyilvánosságot már csak Mikszáth Kálmán
genealógiai versikéje emlékezteti:
„Molnár de Levelek,
Mutatják e levelek.”
 |
| A Leveleki Molnár család ismert leszármazási táblája, fekete keretben azok, akik bizonyíthatóan a családi kriptában (Szentháromság-templom - Levelek) nyugszanak. |
 |
A korabeli hírlapokból képet kaphatunk
a Molnár-kúria pezsgő társasági életéről. |
A Molnár-kúria különböző felvételeken
 |
| 1900 |
 |
| 1945 |
 |
| Ismeretlen |
 |
| 2024 |
