Leveleki Molnár Ágoston

Habár Levelek település szülöttei között szép számmal találunk saját hivatásuk révén széleskörűen ismert személyeket, ám ha közülük egyet ki kellene emelnem, úgy mindenképpen Molnár Ágostonra esne a választásom. Kastélyunk feltételezett építtetőjének, Molnár Györgynek másodszülött fiaként, 1808. október 8-án született Leveleken. Gyermekkorát a településen, minden bizonnyal jómódban töltötte, szülei kiemelkedő színvonalú oktatást biztosítottak számára, ezt bizonyítja vonzalma a tudományok és művészetek iránt. Fiatalon, 1831-ben feleségül vette a nyírmadai, nemesi származású Báji Patay Piroskát. Házasságuk sajnos gyermektelen maradt, de tisztes helytállással és nagy szeretettel igazgatták a családban nevelkedő rokon gyermekek életútját. 

Az 1848-as esztendő számára is hatalmas változásokat hozott. Tagja lett Szabolcs vármegye nemzetőrséget szervező küldöttségének, majd ennek sikertelensége után a Honvédsereg szervezésében, a Nagykállói Hadfogadó Bizottság osztott rá szerepet. Részt vett az újoncilletékek meghatározásában és Levelek település, valamint annak környékén szervezett újoncozásban is. Ezt követően, a szabadságharc nagy része alatt, mint élelmezési kormánybiztos tevékenykedett. A feladat nehéz volt, számos esetben szembesült azzal a problémával, hogy a hadi étkeztetésre szánt alapanyagok hiánya mellett, a képzett munkaerőt (pl. sütőasszonyokat) is nehéz volt felkutatnia. A fennmaradt dokumentumok alapján több alkalommal is saját vagyonából kölcsönzött a hadialapnak a honvédek ellátása céljából, tudván, hogy kevés reménnyel kecsegtet az, hogy pénzét egyszer visszakapja. Vagyona ekkor megcsappant. 1849. július 27-én a Nyíregyháza melletti Sóstó fürdőjén személyesen tájékoztatta Görgey Artúrt, ám a tábornok e jelentés miatti elégedetlenségének hangot adván, börtönbe záratta, ahonnan Bónis Sámuel közbenjárására szabadult. Néhány nappal a Világosi fegyverletétel előtt, mint főhadnagy, tagja lett a Védsereg frissen szerveződött 139. zászlóaljának, de nincs rá adatunk, hogy e rövid idő alatt tényleges harci cselekményekben, ütközetben részt vett volna.

A szabadságharc után Leveleken és környékén lévő birtokait felügyelte.

1862-ben megözvegyült, feleségét Debrecenben temették el, akinek a sírja felett mondott gyászbeszéd nyomtatásban is fennmaradt.

Sírköve az egykori
Kis-Besenyőd helyén

A „magyar színügynek igaz, lelkes támogatója”-ként, gyakori látogatója volt a debreceni előadásoknak, itt ismerkedett meg a fiatal, mindössze 20 esztendős operetténekesnővel, Libera Gizellával, akit 1866-ban eljegyzett, s csak jóval később, 1878-ban vett feleségül.

Később a Szabolcs Vármegyei Honvédegylet, majd az Országos Erdészeti Egyesület, a Szabolcsmegyei Régészeti Egylet tagja, illetve 1887-ben a Szabolcsi Hitelbank elnöke lett.

Régészet iránti szenvedélyének gyümölcse számos olyan katalogizált lelet, amit adományaként ma is a Józsa András Múzeum őriz, s amelyeknek nagy részét kedvelt birtokán a ma már nem létező Kis-Besenyőd tanya településen talált. Itt helyezték örök nyugalomra 1890. szeptember 16-án bekövetkezett halálát követően. Sírját az idők során feldúlták, kifosztották, ám sírköve épségben megmaradt, kriptájának boltíves falai ma is állnak.

 

Forrásjegyzék:

Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 – A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849), Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998.
Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara / Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban
Czégek kézikönyve Budapest, 1887
Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)
László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben – A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)
Leveleki Molnár Ágoston úr szeretett nejének, néhai Báji Patay Piroska asszonynak emlékezete. Debreczen, 1862.
Lukács Ödön: Nyíregyháza története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)
Magyar Színművészeti Lexikon 1929-1931 (szerk. Schöpflin Aladár)