Húsvéti locsolóvers

Régi adósságom törlesztem azzal, hogy – így húsvét közeledtével – közreadom azt a locsolódóverset, amivel immár harminc esztendeje gyűjtöm a hímest. Leveleken hallottam, leveleki öregektől tanultam, mivel pedig máshol nyomát nem találtam, ezért – amíg az ellenkezőjét valaki nem bizonyítja – leveleki, (de mindenképp nyírségi) néprajzi értékként tekintek rá.

Mély gyászba borult Isten kék ege

Behomályosodott a bánya ürege.

Tizenkét tanítvány térden imádkozik,

Az angyal az égben rajtuk siránkozik.

Viszik Jézust, viszik, sok gúnyoló szóval,

Koronázzák, koronázzák töviskoronával.

Mikor felfeszítették a nagy Golgotára,

Még az ég is megrendült annak látására.

Most már minden leány egy pár hímest adjon,

Hogy locsolódásom abba ne maradjon!

Emlékembe vésem neveteket,

Az Úr Jézus áldjon meg benneteket!

Feltámadt Krisztus!