Levelek település nevének eredete

 Levelek. E szép, dallamos nevű község első említését egy XI. századi okiratban, a Salamon magyar király idején kiadott, Százdi apátság alapítólevelében (1067) találjuk, így foglalhatja el büszke helyét a legősibb magyar települések között.

„Do et predium Leveluky, cum omnibus que michi pertinent ibi.”

Fordítása:

„Adom a Leveleki birtokot is, mindennel, ami engem ott megillet.”

 

A „Leveluky” írásmód abból eredhet, hogy az alapítólevélben található helyneveket nehézkes lehetett latinra átírni, a magyarul nem beszélő szerzetesek számára.

A Levelek településnév eredetére számos elmélet létezik:

1. Nagy kiterjedésű erdős terület vette körül egykor a települést, így az a falevelekről kaphatta nevét.

2. A hagyomány szerint a környéken papok laktak és „valami leveles tár” volt a gondjaikra bízva. A pap szó több földrajzi névben is előfordul: Pap-hegy, Pap-sziget, Pap-tag

3. A Levelek elnevezésben a lebeg (régiesen: leveg) ige töve rejlik, ami ingólápot jelöl.

4. Az itt élők által termesztett növény a saláta vagy káposzta volt, melynek régies neve „leveles”.

5. „A lő ige, régi alakja (leü) l-képzős névszói származéka k-kicsinyítő képzővel megtoldva.”

A kutatók ez utóbbit tartják valószínűnek, ám ennek könnyebb megértéséhez elengedhetetlen egy történelmi fogalom, a gyepürendszer ismerete.

Gyepürendszer

A gyepürendszer, a korai Árpád-kor határvédelmi rendszere, amely egy lakatlan területsávból és azon belül húzódó védelmi vonalból állt.  Mivel a Kárpát-medence földrajzi jellegéből adódóan megnehezítette a kívülről érkező támadásokat (hegyek, folyók, mocsarak, áthatolhatatlan erdők), így természetes védelmi vonalat alkotott. Éppen ezért a korabeli határvédelem megszervezésekor a legnagyobb erőforrásokat az ezeken keresztül haladó útvonalak biztosítása igényelte. Ilyen volt akkoriban Levelek környéke is. István király a vármegyerendszer kialakítása során a határmenti megyékre, így a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye területére is a honfoglaló magyarság segédnépeit telepítette (érdemes megemlíteni erről a területről Székely és Besenyőd településneveket). Az itt élők kettős feladatot láttak el. Egy részük tartozott az őrök, figyelők táborába (speculatores), mások, az úgynevezett lövők (sagittarii) harcoló csapatok voltak. A történelem feltárása nyomán, környékünkön a régi határvédelmi rendszer nyomai bontakoznak ki, amelynek rekonstruálásában kiemelkedő szerepe van az ősrégi településnevek kutatásának. Így lehet az, hogy a Levelek településnév mögött a régi „lő” ige nyomait érdemes valószínűsítenünk, még akkor is, ha a „lövők” szóhoz a századok során hozzáigazodott a levél jelentése. Ugyanilyen gondolatmenettel találkozunk a Kárpát-medence túloldalán a Sopron környéki Lővérek, és az ahhoz közeli Levél település nevének kutatásakor, melyek szintén a határvédelmi vonal részei voltak. Levelek és környéke – a régi településneveket vizsgálva – jól beleilleszkedik egy É-D irányú rendszerbe, amelyben elkülöníthetők az „őr” és a „lövő” népek egykori települései.  A kutatások megerősítik továbbá a határőrnépek jelenlétét (pl. a mai Balkány környéke besenyők által lakott volt), a földrajzi nevek pedig további támpontokkal szolgálhatnak (Besenyőd és Magy környékén több Les-hegy is van, ami megfigyelő funkcióra enged következtetni).

 

Az egykori gyepürendszer rekonstruálása a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye területén, a földrajzi nevek alapján. Kékkel jelölve az őrző (speculatores), pirossal jelölve a lövő (sagittarii) települések.

1. Csobodlövő (máshol: Nagylövő) – ma már nem létező település
2. Oltároslövő – ma már nem létező település
3. Őrmező – ma már nem létező település
4. Gyümölcsöslövő (máshol: Váraslövő) – ma már nem létező település
5. Nyírlövő
6. Lövőpetri
7. Őrpátroha (mai neve: Pátroha)
8. Pusztadobos
9. Nagydobos
10. Lider (Lórántháza őse, ma: Baktalórántháza)
11. Levelek
12. Őr
13. Hodász

Forrásjegyzék:
Kordé, Zoltán. „Székelyek, őrök és lövők.” Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely (1995): 221-232.
Kovács, Éva. „A Százdi alapítólevél nyelv-és névtörténeti forrásértékéről.” Névtani Értesítő 38 (2016): 143-156.
Németh Péter, Dienes Ö. István, Bánó Attila. A középkori Szabolcs megye települései. Ethnica, 1997.
Mező András és Németh Péter. Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB, 1972.
Kovács Helga. „Határvédelemre utaló helynévi lexémák a régi magyar nyelvben.” (2011).
Vékony Vivien. „A lő igéből alakult foglalkozásnevek a régi magyar helynevekben.” Hungarian Dialects/Magyar Nyelvjárások 61 (2023).
Ésik Andrea. „A középkori Szabolcs vármegye településneveinek névrendszertani vizsgálata”. Debrecen, 2007
Képek: Sipos Gergő magángyűjteménye