Levelek település rövid történelme
Levelek és környéke – ezt a régészeti leletek is tanusítják – ősidők óta lakott hely, és ennek első írásos bizonyítékát az 1067-ben keletkezett Százdi apátság alapítólevelében találjuk. A következő évszázadokból származó forrásaink szegényesek, de annyit megtudhatunk, hogy a középkorban Levelek jellegzetes mezőgazdaságból élő magyar falu volt, 100-200 lakosával, akik a dézsmát leginkább gabonában, bárányban és mézben fizették. A jelenlegi római katolikus templom legrégebben épült része ekkor már állt, az 1333-as évből a Mátyás nevű papját is említi az akkori pápai tizedjegyzék. A XVI. század végén a település a Rákócziak birtoka lett és ettől fogva a templomot a kálvinisták használták – 1597-ben már református lelkésze is volt. Következő birtokosai Téthy Györgyöt követően a Báthory család ecsedi ága, majd a Vetésy család voltak. A török hódoltság végén előbb Rozmany, később Hoszman szpáhinak adózott. 1698-ban a települést Károlyi Sándor nyerte adományul, majd a Szatmári békét követően a római katolikus templomot visszavették a kálvinistáktól, ám annak romos állapotát csak 1772-ben sikerül helyreállítani. Ebben az időszakban a másik nagy keresztény felekezetnek, a görögkatolikusoknak is volt temploma (1710), sőt ott 1714-ben, a szabolcsi görögkatolikus papság Hodermarszky József püspöksége ellen kongregációt is tartott. Ez a templom (valószínűleg fatemplom) leégett (vagy megrongálódott), a jelenlegi kőtemplom építése 1790-re tehető. Ugyanebben az esztendőben egy kamarai rendelet „Levelek, Szabolcs megyei helység felét Niczky Ferenc kamarai tanácsosnak resignalta”, ő azonban nem sokkal ezt követően elhunyt, özvegyét pedig feleségül vette Molnár György, s ezzel a Bónis, Sebes, Ramocsaházi és Niczky családok után a XIX. század a Molnár-család birtokaként köszönti a települést. Ebben az időszakban jelent meg az azóta is jellemző dohánytermesztés, egy szárazmalom, és több vízimalom is működött a környéken. A településen átfutó utak pedig a nagyobb vásárhelyekre vezettek (Kisvárda, Nagykálló, Debrecen). 1848-ban 23 leveleki kötődésű honvédról tájékoztatnak az újoncozási jegyzékek, s ezen felül Molnár Ágoston főhadnagy személyében még élelmezésügyi kormánybiztost is adott a település a szabadságharc ügyének. 1851-ben, mint magyar-tót falu jelenik meg Fényes Elek geographiai szótárában, s ezt megerősítik a genealógiai kutatások is, ahol ezen időszak házassági anyakönyveiben a leveleki vőlegények mellett igen sok észak-magyarországi születésű menyasszonyt találunk. Ennek oka még tisztázásra vár, ám hozadéka jelentős: az 1869. évi népszámláláskor már ezer lelket számlál a település. A század végének meghatározó személyei a földbirtokosok voltak, mások mellett Molnár Gyula (aki a falu bírája is egyben), és Lichtblau Síje a gyermekeivel, akik a földterületek csaknem egészét birtokolták, így a legtöbb leveleki nincstelen cselédemberként lépett a XX. századba. Ekkor kettő építkezés is segítette a közlekedést: elkészült az Apagy felé vezető út kőhídja, és kiépült a Nyíregyháza-Vásárosnamény vasútvonal (1904). A század nagy sorsfordító eseményei (I. és II. világháború, valamint 1956) harci cselekményeket ugyan nem hoztak, ám túlságosan sok lelket elvittek s az ő áldozatuk mellé oda kell sorolnunk azokat a betegeket, asszonyokat, gyermekeket, akiknek életerős férfiak híján maguknak kellett szembenézniük azzal a rettenetes nélkülözéssel, ami ezt az időszakot jellemezte. Emiatt az I. világháborút követően tragikus eseménynek lett színhelye Levelek: az éhező nép követelte az uradalmi magtárak megnyitását, amire válaszul a városból kirendelt csendőralakulat parancsnoka a tömegbe lövetett megölve ezzel két embert. A társadalmi egyenlőség érvényre juttatását óhajtó hangok egyre erősebbek lettek, amint pedig a II. világháború végén az orosz csapatok elől menekülő németek feladták a települést és az uradalmi kastélyok kiürültek, megalakult a földosztó bizottság, majd 1949-ben az első termelőszövetkezeti csoport. 1950-ben a települést villamosítják, ezzel egyidőben megépül a 41. számú főút, s ennek következtében egy veszteséges évtized után 1961-ben megalakul a Dózsa termelőszövetkezet, beindul az alma- és dohánytermesztés, a juh- és szarvasmarhatenyésztés, néhány évvel később pedig varroda, tekercselőüzem épül. A javuló élet-és munkakörülmények az oktatásra, valamint a kulturális- és sportéletre is egyre kedvezőbb hatást gyakoroltak. 1970-ben Levelek, Magy és Besenyőd közös községi tanácsot alapítottak, közös termelőszövetkezettel és oktatással. Mivel pedig mindezek központja Levelek lett, így megindult a centrum-jelleggé alakulás. A lakosság fiatalodott, a népességszám nőtt, új utcák nyíltak, új házhelyek alakultak, 1972-ben művelődési ház épült. A jól működő termelőszövetkezetnek köszönhetően a település határában, az egykori ingoványos marhalegelő helyén, 1975-ben került kialakításra a 204 hektáros víztározó, ekkor még belvízvédelmi és mezőgazdasági céllal. A település belterületének fejlődése sem állt meg. 1982-ben orvosi rendelő, gyógyszertár és sportpálya létesült. Ugyanekkor készült el az ivóvízhálózat is. Ezzel szemben a rendszerváltás nehéz időszakot hozott magával: a termelőszövetkezet megszűnt, a lakosság fele egyik napról a másikra vált munkanélkülivé, sokan magántermelők, magánvállalkozók lettek. A leveleki emberek azonban kezükbe vették sorsuk alakítását és a megtorpanás után újra fejlődés következett: gázberuházás (1993) és szennyvízelvezetés (1995) került kiépítésre, a reformátusok saját templomot emeltek (1998), a településvezetés felismerte a víztározóban rejlő idegenforgalmi lehetőségeket és 2002-ben kialakításra került a Tó-Centrum. A XXI. század már újra virágzó települést köszöntött. A bel- és külterületi utak megújultak, mellettük kerékpárút, járda és körforgalom teszi biztonságosabbá a közlekedést. Óvoda épült, így az egykori Molnár-kastély a gyermekzsivajtól megpihenve várja közelgő megújulását. Számtalan kereskedelmi fejlesztés mellett új piac erősíti a település központi jellegét. A művelődési ház, az iskola, a templomok és ezek környéke megszépült, a főtér új burkolatot kapott, így Levelek, habár nagyközség, de mégis egy csodaszép nyírségi kisváros képét mutatja látogatóinak.
Borsodi László-Dávid József: Levelek nagyközség történetéből. Levelek nagyközség kiadványa, 2017.
Sipos Gergő: Legendárium-Levelek település emlékezete. Levelek nagyközség kiadványa, 2017.