Nyomozás egy ismeretlen halott ügyében
Azoknak, akik a leveleki temetőben sétálnak akaratlanul is rávetül a figyelmük egy díszes, sírráccsal körbekerített emlékhelyre, amelyről – tetszetőssége és középpontisága ellenére – nem tudni, hogy kinek a sírját őrzi, s így azt senki nem látogatja.
Vajon ki nyugodhat ott?
Ennek a rejtélynek a feloldására vállalkoztam ezzel az írással.
 |
| Kereszt az emlékhelyen |
 |
| A díszes sírrács |
Már korábban is foglalkoztatott a dolog, ám erre vonatkozó források híján csak hipotetikus következtetésre hagyatkozhatom, s ezt is mindössze három halovány nyom támasztja alá, amelyek külön-külön ingatag lábakon állnak, de együtt vizsgálva, a mögöttük álló logikai láncolat kizár egyéb feltételezéseket, és megerősít egy személyt, amelyet erős meggyőződéssel fogadok el a sírban nyugvónak, mindaddig, amíg egy hiteles dokumentum ezt megcáfolja.
Következzék tehát a három feltételezés (vagy, ha úgy tetszik: nyom).
1. A sír minden valószínűség szerint tehetős emberé lehet.
Ezt megerősíti:
• A központi jelleg – látványával uralja a temetődombot, magára vonzza a tekintetet.
• A sírrács és kereszt értéke, annak előkelő benyomása. Mindez azért is kiemelkedő, mert más helyi sírok díszítettségükben meg sem közelítik a szóban forgó emlékhelyet.
A temetőkert meglehetősen régi, de az elmúlt 100-150 évben mindössze kettő tehetősebb családot ismerünk:
• A Leveleki Molnár-család – akik hagyományosan a helyi katolikus templom alatti családi kriptába temetkeztek ( a kivételekről szintén pontos ismereteink vannak). Mindez igen jól dokumentált, és erről részletesebben a Molnár-család című írásomban olvashatnak az érdeklődők, melyek alapján kijelenthető, hogy a szóban forgó sír, egyik Molnárnak sem nyughelye.
• A Lichtblau-család, akik szintén felvették a „Leveleki” ragadványnevet, ám izraelita vallásuk miatt a Leveleki Izraelita Sírkertbe temetkeztek, így ez is kizárható.
 |
| A Lichtblau-család névváltoztatása egy 1870-es közlönyben |
Természetesen voltak még kevésbé tehetősnek mondható emberek Leveleken, akik anyagi áldozatukkal is nyomot hagytak a település történelmében. Ilyen – példának okáért – a temető központjában keresztet állító Székelyudvarhelyi Udvarhelyi Amália (Lengyel Ferenczné), ám ő igen egyszerű okból kizárható: sírjának helyét pontosan ismerjük.
Hogy miért szorítkozom az imént említett 100-150 évre? Erre a következő tény adja meg a választ.
2. Boldog emlékű nagymamám elmondása szerint kislány korában még látott rajta nevet, de ez utána már eltűnt. Arra, hogy ez férfi, vagy női név volt-e, már nem emlékezett.
Ez, első olvasatra semmitmondó információnak tűnik, de mélyebben vizsgálva igen fontos tényt rejt magában. Nagymamán (Zurinka Jánosné, szül.: Gresó Julianna) 1938-ban született, tehát az általa említett „kislány kor” megközelítőleg 1950-ig tartott. Mivel a sírhelyen lévő keresztről a felirat ezután eltűnt (korrodálódott, vagy elkopott), így gyaníthatóan a rokonok akkoriban már nem gondozták, nem látogatták a sírt. Márpedig a történelemben – és így a település történelmében is – éppen ez volt az a viharos időszak, amikor zsidó honfitársaink és a nemesség egyaránt eltűntek a településről. Így ez a tény újra a Molnár, illetve Lichtblau család felé terelné a figyelmet, de ezeket a korábban említett okok miatt kizártam.
3. A sírrács Tárczay Endre műhelyében készült.
Ez már kézzel fogható tény, amelyről a sírrács kapuja mai napig tanúskodik. Az említett Tárczay Endre pedig a maga korában igen népszerű, nyíregyházi műlakatos mester volt, akiről talán legtöbbet a Nyírvidék 1926. október 7-i számában megjelent gyászjelentése mond el:
 |
| Tárczay Endre neve a sírrács oldalán |
„Tárczay Endre helybeli lakatosmester tegnap este fél 9 órakor váratlanul elhunyt. Már hosszabb idő óta betegeskedett, ami teljesen munkaképtelenné tette a különben szorgalmas és törekvő iparost, aki tökéletes és szép készítményeivel több kiállításon nyert kitüntető elismerést. Az elhunyt tagja volt a városi képviselőtestületnek s igazgatósági tagja a Nyíregyházi Gazdasági Hitelszövetkezetnek. Hosszabb időn át az Ipartestületnek is elöljárósági tagja volt. Halála az egész városban nagy és őszinte részvétet keltett. Kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése holnap csütörtökön délután 4 órakor lesz a Nádor-utca 10. sz. alatti gyászházból.”
Mindez pedig nagy segítség a sírrács készítési idejének behatárolásához!
Az előbb idézett napilap következő számából kiderül, hogy Tárczay Endre halálakor 53 éves volt, így vélelmezhető, hogy iparoséveit a századforduló közelében kezdhette. Ezzel összhangban van az általam fellelt első hirdetése, 1901-ből.
 |
| Tárczay Endre hirdetése 1901-ből |
Utolsó hirdetését pedig 1928-ból ismerjük:
 |
| Tárczay Endre hirdetése két évvel a halála után |
Mégis hogyan lehetséges ez? Hiszen az imént olvashattuk, hogy Tárczay Endre kettő évvel korábban elhunyt! Minden valószínűség szerint ezek a sírrácsok és díszkapuk annyira népszerűek voltak, hogy a Tárczay Endre név amolyan „márkanévvé” vált, amely egyet jelentett a minőséggel, így műhelyében továbbra is ezen a néven készültek a termékek.
Mindez azonban csak annyiban segíti a kutatást, hogy a sírrács és a kereszt 1901 és 1928 között készülhetett, ekkor még a megholt rokonai gondoskodtak a sírról, ám megközelítőleg 1950-re nyomtalanul eltűntek.
Kutatásaim mellett, jelen sorok írásakor senkit nem tudok mondani ebből az időszakból, akik ilyesforma temetkezést engedhettek volna meg maguknak. Kettő kivétellel: az említett Molnár- és Lichtblau-családok.
1950-re a Molnár-család férfi ágon kihalt, a leánygyermekek férjhez mentek, a kastély utolsó lakója, Molnár Gusztávné Mezőssy Margit Budapestre költözött, az épületben pedig a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek rendje óvodát üzemeltetett.
Eltűnt a Lichtblau-család is. Részben elmenekültek, részben pedig a zsidóüldözések áldozatai lettek – habár egyébiránt is nehéz elképzelni, hogy katolikus temetőben, díszes kereszt alatt nyugodna bármelyikük, az izraelita sírkert közvetlen szomszédságában.
Vagy talán mégsem elképzelhetetlen?
Évekig pihent ez a rejtély az íróasztalom fiókjában, amikor véletlenül valami rendkívüli dologra bukkantam, miközben a titokzatos Leveleki Síje leszármazási tábláját próbáltam összeállítani.
Az egyik unokája ugyanis, bizonyos Leveleki Ármin volt, akinek a Kempelen-féle „Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok” című munkája szerint két gyermeke is született: Juliska és László. Különös, hogy mindketten nemesi családba házasodtak, nem is akármilyenbe, hanem a tekintélyes hírű Zichy-családba!
 |
| Leveleki (szül. Lichtblau) Síje leszármazási táblájának részlete, amely arról tájékoztat, hogy Ármin nevű unokája gyermekeiként Juliska és László dédunokái voltak. |
„Ugy Leveleki Juliska, mint Leveleki László grófi házasságuk alkalmával áttértek.”
Másképpen fogalmazva, elhagyták a zsidó vallást és keresztények lettek. Mivel azonban mindketten elkerültek Levelekről, nem tulajdonítottam neki helytörténeti szempontból jelentőséget, ám egyszer szerencsésen rábukkantam Leveleki László házassági anyakönyvbejegyzésére, amelyből megtudtam:
• Ekkor mindketten Budapesten éltek
• László szülei Ujhelyi Ilona és Leveleki Ármin voltak
• László 1889. december 9-én született, a Szabolcs vármegyei Apagyon.
 |
| Leveleki László házassági anyakönyvbejegyzése |
LEVELEKY (LICHTBLAU) László
* 1892. IX. 15., Pozsony – † 1926. XII. 16., Tátraszéplak
A születési dátum és a hely nem egyezik a házassági anyakönyv bejegyzésével! A halál helyéül pedig Tátraszéplakot jelölték, így azt gondoltam, hogy felesleges több erőforrást pazarolnom erre, ám kissé megdöbbentett, amikor ugyanebben a jegyzetben megláttam a temetés helyét: Levelek.
A két település csaknem 300 km távolságra van egymástól, ám a kézenfekvő valószínűtlenség ellenére mégis hirtelen eszembe jutott a díszes ráccsal körbekerített sír.
Lehetséges lenne?
Rövid kutatás után rábukkantam a következő gyászhirdetésre:
Ez egyértelműen megerősíti, hogy Leveleki László holttestét Leveleken temették el, római katolikus szertartás szerint. Megerősíti továbbá családi kapcsolatain keresztül (édesanyja, testvére) izraelita születését. Megerősíti még a Magyar Főnemességi Adattárban szereplő halálozási adatait, ugyanakkor cáfolja a születési adatait. Ez utóbbiak tekintetében ugyanis a házassági anyakönyvbejegyzésben szereplőket fogadhatjuk el (1926-ban, 37 éves volt, így az 1889-es dátum tűnik helyesnek).
Feltételezésem szerint halálakor özvegye hazahozatta szülőföldjére, itt pedig az új vallása szerinti szertartás után, keresztény temetőbe hantolták, majd egy környékbeli, jó hírű mesterembertől, egy grófi családhoz méló síremléket rendeltek.
Ennél a pontnál már csak a mesteremberrel lehet gond: Tárczay Endre ugyanis egy hónappal korábban hunyt el, mint Leveleki László. Ennek az ellentmondásnak a feloldását azonban korábban tárgyaltam, ahol bemutatom, hogy még 1928-ban is Tárczay Endre neve alatt készültek termékei. Így válik megalapozottá az a feltételezés, hogy a szóban forgó síremlék Leveleki (Lichtblau) László földi maradványait őrzi, amit én nyugodt lélekkel fogadok el, amíg más, hiteles forrás ezt nem cáfolja.
Áldás és béke lengjen porai felett!
FRISSÍTÉS 2024.12.02.
Forrásjegyzék: