író

Kategória: Épített emlékek

Miről mesél egy sírfelirat?

A leveleki Molnár-epitáfium.

Nem csupán Levelek település, hanem egész Magyarország kulturális-történelmi kincse, a helyi római katolikus templom északi falán őrzött, a régi vörösmárványba díszes nyelvezettel vésett sírfelirat, idegen nevén: epitáfium. Mielőtt azonban egyéb érdekességeket is bemutatnék, álljon itt a szöveg eredeti, betű- és sorhű átirata, majd az általam vélelmezett értelmezése:

A.M.H.U.I.A. D.I.I.A. (?)

Niczky. NICZKY FERENCZ Cs. és Kir. Udvari
TANÁCSOSNAK
AZ Ország Feö Törvény Tábla
TAGJÁNAK
Örökös Fejedelemhez és Hazájához
hivséges szeretettel egygyeztető
HAZAFIÚNAK
Életének XLIX Esztendejében MDCCXCI ben
Karácson havának XXII dik napján
KISZÓLÍTATOTTNAK
ÉS
Meg Feddhetetlen Életű
s-Alkotóját buzgóan imádó
TÁRSÁNAK
KESSELÖKEÖI MAJTHÉNYI
ÉVÁNAK
Ügyefogyottak
TÁPLÁLÓJÁNAK
Ebben a SZ. Egy Házban
AZ ISTENI Szolgálatnak Kesö Üdökre is
FEN-TARTÓJÁNAK
Életének XLVII Esztendejében MDCCXCV ben
Kis Asszony Havának IV dik napján eVilágbúl
KIKÖLTÖZÖTTNEK
Ezen Leveleki Római Anya-Sz.Egy Ház
Halottas Boltjában
NYUGOVÓKNAK
Ezen Gyászos Emlékeztetö Követ
soha el nem felejthetö
IGAZ BARATTÁNAK
ÉS
senyvedett Tetemeit s Hamvait forróan tisztelö
HITVESSÉNEK
MÁSODIK HITVES TÁRSA
MOLNÁR GYÖRGY
Ezen Nemes Zabolch
és Több Megyék
Tábla Bírája
szeretetének Zálogául
MDCCXCV dik Esztendöben
Álittatta

Értelmezésem szerint a szöveg a mai hangzásában a következő:

Niczky Ferenc császári és királyi udvari tanácsosnak, az ország főtörvénytábla tagjának, örökös fejedelemhez és hazájához hűséges szeretettel egyeztető hazafiúnak, életének 49. esztendejében, 1791-ben, december 22. napján kiszólíttatottnak, és megfeddhetetlen életű és alkotóját buzgón imádó társának, Kesselőkői Majthényi Évának, ügyefogyottak táplálójának, ebben a szent egyházban késő időkre is fenntartójának, életének 47. esztendejében, 1795-ben, augusztus 4. napján e világból kiköltözöttnek, ezen leveleki római anyaszentegyház halottas boltjában nyugvóknak, ezen gyászos emlékeztető követ soha el nem felejthető igaz barátjának és senyvedett tetemeit s hamvait forrón tisztelő hitvesének, második hitvestársa, Molnár György, ezen nemes Szabolcs és több megyék táblabírája szeretetének zálogául 1795. esztendőben állíttatta.

Érdemes elidőzni a szép, régi magyar kifejezéseken, majd ezután vallatóra fogni magát a sírfeliratot, az azon szereplő személyeken keresztül.

Kesselőkői Majthényi Éva: Majthényi Károly (1721-1792) királyi tanácsos, országbírói ítélőmester leánya. A felvidéki Kesselőkői (Keselyűkői) család ősrégi eredetű, az Árpád-kori magyar törzsek egyikéből származtatja magát. Habár kiterjedt rokoni kapcsolatokkal bírtak, de mégis legkülönlegesebbnek mondható, hogy a leveleki kriptában nyugvó Éva hét testvére közül az egyiknek (Jónás Majthényi de Kesselőkeő) unokája nem más, mint a nagy drámaírónk: Madách Imre.

Niczky Ferenc: Magyarország egyik legrégibb családjának sarja. Niczky István Ung vármegyei országgyűlési követ és Kemecsey Anna fia. 1787-ben királyi táblai ülnök volt. Egy 1790. március 30-én kiadott kamarai rendelet “Levelek, Szabolcs megyei helység felét Niczky Ferenc kamarai tanácsosnak resignalta”, “hűséges szolgálatai jutalmául, érdemeiért és bizonyos pénzbeli szolgáltatásért”. Ezt a birtokot kaphatta meg hozományként Molnár György, miután feleségül vette Nicky Ferenc özvegyét, Majthényi Évát. Mivel azonban Niczky Ferencnek korábban is voltak birtokai Leveleken, ezért valószínűsítem, hogy ő lehetett a Molnár-kastély néven ismert nemesi kúria építtetője.

Molnár György (1752. november 30 – 1820. október 01.): a Leveleki Molnár család eredetét tekintve, (a Reiszig-féle nemesi gyűjtemény alapján) közkeletű vélekedés, hogy a “Duna mellékéről” származnak. Ezzel szemben címereslevelük, melyet I. Lipót császártól 1703. március 08-án kapott Molnár János (Molnár György nagyapja) Gyulaházán került kihirdetésre, majd 1758-ban Nagykállóban lett hitelesítve. Az, hogy pontosan miért kapták nemességüket nem megnyugtatóan tisztázott (legvalószínűbbnek tartom, hogy a török kiűzése kapcsán, de ebben az időszakban nem volt ritka a pénzért vásárolt nemesség, és a címereslevelek hamisítása sem – ez utóbbit hivatott tisztázni az 1758-as hitelesítés). Az azonban egyre bizonyosabbnak látszik, hogy Molnár György, Niczky özvegyével kötött házassága útján szerzett vagyont, viszont a “Leveleki Molnár” családot már második feleségével, Gróf Szárhegyi Lázár Katalinnal (1783-1856) alapította.

A Molnár-epitáfium a Niczky és a Molnár család címereivel.

Forrásjegyzék:

  • Nagy Iván: Magyarország családai
  • Geni adatbázis
  • Magyar Nemzeti Levéltár: HU MNL OL E 156 – a. – Fasc. 156. – No. 057.
  • Urbéri Tabella – Levelek, 1773.
  • SZABOLCS VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta dr. ifj. Reiszig Ede, revid. Csoma József
  • Molnár János címereslevele: MNL: HU-MNL-OL-R 64-2.-417.

Szakrális emlékek – kőkeresztek

A népi vallásosság megkülönbözteti a templomoknál, sírkertekben emelt – általában fogdalmi – kereszteket az úgynevezett útmenti keresztektől (crux viator). Utóbbiak különösen érdekesek, mert egykor szakrális jellegük mellett a tájékozódást is szolgálták, földrajzi, települési határokat jelöltek, útbaigazítást adtak.

Leveleken öt kőkeresztet ismerünk, melyek a szokás szerint egykori állíttatójuk nevét viselik:

Görögkatolikus-kereszt. Egykor nagyon fontos helyen a IV.-sz. főfolyás (korábbi malomárok, kanális) és az Apagy felé vezető út kereszteződésénél található. A legtipikusabb útmenti, határjelző keresztünk.

N. Lengyel-kereszt. A Kossuth Lajos utcán található. Állíttatásakor nem településhatárt jelölhetett, sokkal inkább a Máriapócsra vezető zarándokút miatt volt fontos (a zarándokok imádkoztak minden útmenti kereszt előtt).

Udvarhelyi-kereszt. A temetőkert közepén, dombtetőn. Érdekessége, hogy állíttatójának korábbi férje, szintén állított keresztet Leveleken, a görögkatolikus templom kertjében.

Bacsó-kereszt. A római katolikus templom kertjében található.

Lengyel-kereszt. A görögkatolikus templom kertjében. Állíttatója újraházasodott, második felesége már az ő emlékére állított keresztet a temetőkertben. Legrégebbi keresztünk, felirata a festés miatt sajnos nehezen olvasható.

Az útmenti keresztekkel kapcsolatos szokásvilágról következőképpen tájékoztat a Magyar Katolikus Lexikon:

Az kereszteknek asszonyok, lányok viselik gondját. Ált. szombatonként friss virágot visznek hozzájuk, halottak napján gyertyát égetnek a tövükben. Az keresztek előtt elhaladó férfiak megemelik kalapjukat, keresztet vetnek. Asszonyok együtt imádkoznak előtte, koszorút helyeznek el rajta, térdelve – többek között – esőért könyörögnek. Búcsújárások útvonalába eső kereszteket énekkel és imákkal köszöntenek, az útmenti keresztek tehát hagyományos megállója, állomása a zarándokútnak. – A változó időpontú Áldozócsütörtök előtti hétfőt, keddet és szerdát körösztjáró napoknak nevezi az egyház és a nép egyaránt.

Leveleki zarándokút

A település központjából indulva, a fenti sorrendben a kőkeresztek gyalog vagy kerékpárral, körtúraszerűen meglátogathatók. A távolság 6 km, amely másfél óra alatt teljesíthető. Külön érdekessége, hogy érinti a Molnár-kastély és a Vörösmarty utca kereszteződését, ahol egykori fontos szakrális emlékünk, Nepomuki Szent János szobra állt, melynek sajnos a XX. század közepén nyoma veszett, hasonlóan számos útszéli keresztünkhöz, melyeket a régi térképek még jelölnek, de ma már nem találkozhatunk velük.

Forrásjegyzék:

Magyar Katolikus Lexikon
Magyar Néprajzi Lexikon

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén