Fekete iskola
„Magam is tudományos ember vagyok. Gépektől és műszerektől kapott számokat rendezgetek naphosszat, s azokból olvasom ki magamnak a világot. Mégis néha, váratlanul és alattomosan, egy furcsa hideglelés formájában kísért meg a régiség bolond babonasága. Megmagyarázhatatlan érzés borzongat ugyanis, ha bagoly száll a vén diófa ágai közé, amely alatt hűvös estéken illatos dohány füstjével takarózom. Hasonlóképp borzongok a Holdtól, ha fekete fellegek takarják, de a fellegektől is, amiket dörgés nélkül villogtat a zivatar. S így érzek még az őszutói tüzektől, amelyek felől ha tilinkó hangját hallom, az úgy vágtat át az éjszakám csöndjén, mint téli fergeteg a hóval borított fenyvesek között.„
A régiségben, ha egy atyafi valamit a saját kárán tanult meg, azt mondták rá: járt a fekete iskolában. Ebben a könyvben egy gyermekről mesélek, akit a saját fekete iskolájában a magyar hiedelemvilág alakjai oktatnak az élet hét tudományára, s vele együtt talán az olvasó is meríthet a sorok között csordogáló bölcseletből.
