1922-őt írunk. Egy névtelen pesti polgár, aki soha nem hallott Levelek nevű településről, éppen vacsoráját költi és mellé lámpavilágnál „Az est” című, akkoriban rendkívül népszerű napilapot forgatja. Innen értesül Levelekről, és őt követve néhány napon belül az egész ország, ugyanis minden valamirevaló napi- és hetilap lehozta a szenzációt: egy leveleki szőlősgazda, bizonyos Vad András aranykincseket talált a földjén. A „leveleki aranykincs”, így került be az akkori köztudatba. Pedig az csak félig-meddig leveleki kincs! Vad András ugyanis kemecsei lakos, a földje pedig Ófehértó és Levelek határán fekvő szőlőhegy, ami a Nyírség vizeinek elvezetése előtt csaknem megközelíthetetlen volt, így a bronzkorban tökéletes búvóhelynek számított, ahogy kiemelkedett a környező ingoványból. Minden bizonnyal ekkor rejtették a földbe azt a cserépedényt, ami a csaknem egy kilogramm súlyú, 17 aranyhuzalt és 9 aranykarperecet rejtette, mely utóbbiak közül egyik különösen értékes, míves munka.
Ami miatt azonban magukénak érezhetik a levelekiek ezt a kincset, az a tény, hogy a leveleki községháza akkori dolgozói felismerve ennek jelentőségét, értesítették erről az alispánt, aki a Nyíregyházi Múzeumnak adta át a leleteket. Vad Andrásnak ugyanis fogalma sem volt róla, hogy mit talált, olyannyira, hogy egyes források szerint az aranykarkötőket rézdrótnak hitte és azokat a disznói orrába akarta fűzni karikának. A történet azonban itt nem ért véget, sőt innen vált érdekessé, ami további érdeklődésre serkentette a közvéleményt. A múzeum ugyanis 350000 koronát ajánlott a leletért (abban az időben a kincsek megtalálóját, sőt az azt rejtő földterület tulajdonosát is jutalom illette), Vad András azonban ügyvédet fogadva 2000000 koronát követelt, amit a múzeum képtelen volt kifizetni, így a lelet megőrzésre a Pénzügyminisztériumhoz került. Két évig tartó pereskedés után, végül az ékszerek visszakerültek a Nyíregyházára, Vad András pedig megkapta a szépen csengő kettő millió koronát, ám az akkori infláció miatt annak értéke akkor már kevesebb volt, mint a múzeum által korábban felajánlott összeg, és ebből még az ügyvédi költségeket is ki kellett fizetnie.
Forrásjegyzék:
Az Est, 1922. október 27. (13. évfolyam, 245. szám)
Nyírvidék 1922. október 27. (43. évfolyam, 247. szám) és
Nyírvidék 1923. május 4. (44.. évfolyam, 100. szám)
Magyar régészet az ezredfordulón. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Teleki László alapítvány, Budapest, 2003. 173. p.
A Jósa András Múzeum weblapja (2020.08.23.)