A XX. század elején Levelek meglehetősen szegény település volt, ezt pedig csak súlyosbította a különböző ideológiák vihara és az I. világháború utáni általános gazdasági hanyatlás. Mindezek forradalmi szerveződést hívtak életre. 1918. november 2-án megalakult a község Nemzeti Tanácsa, terveik között pedig a következőket olvashattuk: 21 hadiözvegy elsikkasztott segélyének folyósítása, élelmiszerosztás az uraság raktáraiból és hat család lakhatásának rendezése, akik fölbe vájt kunyhókban tengődtek. Történt azonban más is: a háborúból hazatért katonák – akik fegyverüket is magukkal hozták – úgynevezett „vörösőrséget” szerveztek.
A következő néhány napról, a javarészt 50-es, 60-as évekbeli források – jellegükből adódóan meglehetősen egyoldalúan – tájékoztatnak, ezért itt csak a tényekre igyekszem szorítkozni.
November 4-én egy bizonyos Komjáthy főhadnagy különítménye igyekezett lebeszélni a falu népét a forradalmi szervezkedésről – sikertelenül. A levelekiek elkergették őket. Erre válaszul november 5-én a megerősített Komjáthy-különítmény körbevette a falut, és az utcákat végigjárva a férfiakat a főtérre vitték. Itt azonban a leveleki „vörösőrök” a házak között megbújva már korábban fegyveres állásokat vettek fel.
Ismét propagandabeszéd hangzott, majd ennek mentén heves vita alakult ki, amely tragédiába torkollott: Besenyőd felől vágtában egy katonai szekér érkezett, rajta géppuska, ami tüzet nyitott az ott álló férfiakra. Dudás József és Csendi István kapott halálos lövést. A házak között megbúvó leveleki „vörösőrök” viszonozták a tüzet, megölve a géppuskást és a kocsist, de a lőszer hamar elfogyott. A Komjáthy-különítmény elfogta, és a kanális (ma IV. számú főfolyás) partján sorba állította őket bejelentve a tizedelést, de végül, valamilyen ismeretlen okból megkegyelmeztek nekik.
Dudás József nevét olvashatjuk a Hősök-terén állított I. világháborús emlékművön. Görögkatolikus halotti anyakönyvében halál okaként a következő bejegyzés szerepel: „tüdőlövés, a forradalom áldozata”. Csendi István halotti anyakönyvét nem leltem fel, de az a tény, hogy az emlékművön sem szerepel, azt sejteti, hogy talán nem leveleki lakos volt. Úgy tudom az egykori tanácsháza falán márványtábla emlékezett rájuk, de a felújításkor ennek nyoma veszett.
Az I. világháborús hősi halottak nevei a leveleki emlékművön, közéjük sorolva Dudás Józsefet is.
Forrásjegyzék:
Gesztely Nagy Zoltán: A leveleki sortűz, Szabolcs Szatmári Szemle III. évfolyam, 1968
Kelet-Magyarország, 1968. március 3. (25. évfolyam, 53. szám)
Kelet-Magyarország, 1968. november 29. (25. évfolyam, 280. szám)
Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára – Dudás József halotti anyakönyvi kivonata