A Baktalórántházi Járás földrajzi neveit bemutató tanulmány arról tájékoztat, hogy a Levelek határában található úgynevezett Pókahegy-tanya, amely nevét onnan kapta, hogy “egy öreg zsidó birtoka volt, akit a gyerekei apókának szólítottak”. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez az öreg zsidó, nem lehet más, mint az én régi ismerősöm, aki Levelekről szóló olvasmányaimban minduntalan előbukkan, a titokzatos, mesés gazdagságú Leveleki Síje. Annyi bizonyos, hogy a Pókahegy-tanya valóban módos uradalom lehetett, mert egy bűnügyi jelentés szerint saját ispánja volt, bizonyos Roseuberg Ferencz, aki szerencsétlen módon hasba lőtte magát ott, egy töltött fegyverrel.

Más földrajzi név is őrzi emlékét: a Magyar Királyság második katonai felmérését (1819–1869) böngészve azt láthatjuk, hogy a Levelektől délre elterülő hatalmas (ma már nem létező) erdőség neve Síjei-erdő. A korabeli dokumentumok tanulsága szerint vármegyeszerte voltak birtokai, 1872-ben pedig ott volt a legtöbb adót fizetők névsorában, ráadásul igazán előkelő helyen:  még a Molnár-családtól is gazdagabban.

Leveleki birtokáról szintén egy bűnügyi újságcikkből kapunk tájékoztatást. Történt ugyanis, hogy egyszer fegyverrel rabolta ki két fegyveres, akiket a nagyszámú személyzet sem tudott megállítani (sáfár, szakácsnő, ispán – akit akkor meg is lőttek, gazdatiszt és negyvenfőnyi cselédség van megemlítve, mindez éjszakai szolgálatban). Az erőszakkal felnyitott Wertheim-kassza tartalma pedig háromezer forint készpénz és százezer forint értékű papiros, amelyből csak a készpénzt vitték el. Akkori mértékkel mérve, elképesztő vagyon.

Vajon ki volt ő valójában? Honnan ez a gazdagság? A forrásaink sajnos szűkösek. Annyit azonban tudunk róla, hogy eredeti vezetékneve Lichtblau volt, a “síje” pedig amolyan ragadványnév lehet, ami a zsidó kultúrában valamiféle szent embert jelent. Születéséről nincs pontos adatunk, a halálozásáról csak annyit tudunk, hogy 1888-ban történt és “nagyszámú család maradt utána”.

Egy helyen azt írják róla, hogy

“…vagyon nélkül lépett az élet küzdőterére és legalább is másfél millió forintnak összegyűjtése s több mint nyolczvan életév után szállott a sírba. Végtelenül takarékos volt, de nem nélkülözött. Soha életében beteg nem volt. A maga igényei szerint jól és kényelmesen élt, egy kissé kövér is volt.”

Mit jelent az, hogy a maga igényei szerint jól élt, ugyanakkor takarékos is volt? Erre egy rövid, tréfás anekdotából kapunk választ, miszerint egyszer három napra Pestre utazott, s ott mégis csupán 30 krajcárt költött. Hogyan? A városban gyalog járt, borravalót nem adott, szállást rokonaitól kapott, az ételt pedig otthonról vitte magával. Pénzt ezekért nem fizetett. Mire költötte hát akkor a 30 krajcárt? – kérdezték csodálkozva ismerősei. Ő pedig komolyan válaszolta: “naponként két ötkrajczáros kubaszivart élveztem, ami három nap alatt az emlitett összegbe került”.

Leginkább azonban jóténykodásairól ismert. Nem csupán az izraelita, de más vallás oktatásügyét is támogatta Nyíregyházán, de máshol is, szerte a megyében. Leveleken a római- és görögkatolikus templomok felújítására és az első iskola építésére is adományozott (igaz, ez utóbbit fia jegyzi, ám a tőle örökölt vagyonból). Alapítványa a halála után harminc évvel is rendszeresen támogatta egy-egy szegény, de arra érdemes leány házasságát. Nyughelyéről nincs információ, de az bizonyos, hogy egyik fiát, és annak feleségét a leveleki izraelita sírkertben helyezték örök nyugalomra. Talán őt magát is, de ennek megerősítését nehezíti, hogy a vonatkozó dokumentumok hiányosak, nehezen hozzáférhetők, a kertben lévő sírköveket pedig az idők során ismeretlenek megrongálták vagy ellopták, így téve szegényebbé településünket.

[Kép: Lichtblau_Sie.png]

[Képaláírás:] „Leveleki Síje neve egy korabeli telekösszeírásban”

Forrásjegyzék:

Levelek adóközség házbirtokosainak névjegyzéke, 1870
Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
Mező András: A baktalórántházi járás földrajzi nevei. Szabolcs-Szatmár megyei Népművelési Tanács – Nyíregyházi Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszéke, 1967
Nyírvidék 1885. június 5. (8. évfolyam, 23. szám)
Nyírvidék 1891. augusztus 23. (12. évfolyam, 34. szám)
Nyírvidék 1900. július 12. (21. évfolyam, 24. szám)
Nyírvidék 1905. március 26. (16. évfolyam, 13. szám)